Miami. A pálmafák, tenger és napsütés városa, ahol mindenki csak egy valamit akar: tökéletesnek lenni, vagy legalább a tökéletesség látszatát kelteni. Pontosan ez az, amire a két jóbarát, Sean McNemara (Dylan Walsh) és Christian Troy (Julian McMahon) az egyetem befejeztével felépítette virágzó birodalmát: plasztikai sebészetüket kétségbeesett asszonyok és férfiak tucatjai keresik fel, hogy ilyen-olyan korrekciós igényükkel tömjék meg a doktorok pénztárcáját. Bár egyaránt élvezik a gazdagság kínálta luxuskörülményeket, ketten mégis tökéletes ellentétei egymásnak: míg Sean, a pedáns apa mindennapi gondokkal küzdve kétségbeesetten igyekszik egybetartani családját, boldoggá tenni kiábrándult feleségét, Júliát (Joely Richardson) és valamennyire kordában tartani kamasz fia, Matt kilengéseit (John Hensley), addig Christian habzsolja az életet. Képtelen megállapodni, helyette mindenét italra és narkóra költve hódít meg éjszakáról-éjszakára egy-egy újabb "tíz pontos" szőkeséget, hogy aztán másnap reggel sportkocsijába pattanva adja az "áldozat" tudtára: többet sosem látják viszont egymást. A hatalmas jellembeli különbségek persze kikerülhetetlen feszültséget szülnek - főleg, mivel idővel fény derül rá, hogy Christian érzelmei Julia iránt hajdanán nem voltak közömbösek. A Kés/alatt tulajdonképpen az FX válaszának is betudható a HBO Sírhant művekére. A kiindulási pont ugyancsak egy meglehetősen bizarr alapszituáció (amott a defektes família temetkezési vállalatot üzemeltet a családi ház első emeletén), de jobban megismerve a karaktereket rájöhetünk, hogy a főszereplők jellemét pontosan hibáik teszik annyira emberivé. Ryan Murphy sorozata ugyanis Alan Ball-éhoz hasonlóan precízen felvázolt karakterekkel büszkélkedhet, akik epizódról-epizódra jelentős változáson mennek keresztül és tetteik, megnyilvánulásaik mellőznek minden forgatókönyv-szagú mesterkéltséget. Noha a Kés/alatt családi drámaként is kifogástalanul funkcionál (a történetnek sajátos pikantériát kölcsönöz, hogy Julia anyját a színésznő valódi édesanyja, Vanessa Redgrave alakítja), Ryan Murphy közel sem érte be ennyivel. Az eddigieket nyakon öntve némi bűnügyi szállal McNemara-ékat az alvilág mélyébe rántja: az első évadban egy maffiózó kényszeríti a párost arra, hogy újból és újból segítsenek a mellimplantátumban az országba átcsempészett kábítószer kioperálásában, míg a másodikban egy sorozatgyilkot haragítanak magukra azzal, hogy az életben maradt, de elcsúfított áldozatokon pro bono műtéteket végeznek. Murphy-ék a bevált televíziós hagyományok ellenére egyáltalán nem idealizálnak: minden epizód részét képezik (általában valamilyen klasszikus sláger, például a Sympathy for the Devil kíséretében) a meglehetősen gyomorforgató műtétek, melyek mellett a Vészhelyzet véráradata csupán lagymatag esti mesének tűnhet. A csillogó Miami felszíne alatt a történet ráadásul hol kíméletlen gengszterek, hol prostituáltak és pornófilmesek világába merül alá - mert teljesen mindegy, mennyire igyekeznek a sebészetet legális körülmények között működtetni, Tony Montana egykori bűntanyájában valami mindig útját állja a boldogságnak.